Odin a skandináv mitológia egyik legnagyobb és legrejtélyesebb istensége, aki a viking panteon központi alakja. Gyakran a bölcsesség, a háború, a halál, valamint a költészet és a mágia isteneként tisztelték. Nevének eredete és jelentése az óskandináv „Óðinn” szóból származik, amely többek között az „ihlet”, „őrület” és „düh” fogalmával kapcsolható össze.
Odin sokszínű személyisége megjelenik különböző formákban és történetekben, és központi szerepet játszik a vikingek világszemléletében. Gyakran ábrázolják magas, szakállas férfiként, aki varázserejű lándzsát (Gungnir) tart a kezében, és akit a Hugin és Munin nevű hollók kísérnek, akik nap mint nap híreket hoznak a világ minden tájáról. Odin másik ikonikus jelképét Sleipnir, a nyolclábú ló jelenti, amelyen a kilenc világon keresztül képes utazni.
Odin egy rendkívül áldozatkész isten, aki a tudás megszerzéséért még a saját szemét is feláldozta a Mimir kútjánál. Emellett ő a halott harcosok védelmezője is, akik a valhallai csarnokban gyűlnek össze, hogy felkészüljenek a végső csatára, a Ragnarök idején. Ilyen módon Odin alakja egyszerre képviseli a harc dicsőségét, a bölcsesség utáni vágyat, valamint a végzet elkerülhetetlenségét.
Odin tehát nem csupán egy egyszerű isten, hanem a viking mitológia összetett és többértelmű alakja, akinek történetei és szimbólumai mély filozófiai tartalmat hordoznak a skandináv kultúrában.